Elérkezettnek láttam az időt egy újabb blog indítására. Volt már külföldi tanulmányaim közben, majd folytattam főiskolás éveim befejezésére amíg volt miről és mikor írnom. Azt tapasztaltam, hogy változások közepette jól jön egy ilyen mankó, pláne ha grafománia is társul ehhez. Ilyen formában kiereszthetem a gőzt, szavakba foglalhatom érzéseimet, összefoglalhatom ami a fejemben van saját magamnak, hogy azt később, akár évek múltán visszaolvasva levonjam a következtetéseket, tanuljak a hibáimból, vagy csak nosztalgiázzak egy kicsit. Lélekfotónak neveztem el, bár erős torzítás beletuszkolni a blog kategóriáját a fotográfiáját a fotográfiába, ha az elsősorban a szövegen alapul, mégis ezt találtam a legkifejezőbbnek.